Fejlesztés és Finanszírozás 2003/4. szám

Papanek Gábor

Az „európai paradoxon” a magyar K+F szférában

- Kivonat -

JEL O-300

A fejlett gazdaságok a XXI. század elején versenyképességük megteremtése, megőrzése érdekében tudásalapú társadalom kiépítésére törekszenek. Az Európai Unió a 2000-ben, Lisszabonban elhatározottaknak megfelelően, hasonló stratégiát követ. A szakértők úgy ítélik meg azonban, hogy a megvalósítás lassabb a kívánatosnál, és a bajok okának az európai paradoxont jelölték meg. A termelési módszerek fejlődésében az új ismeretek születése mellett kiemelkedő jelentősége van az innovációk terjedésének, annak hogy a termelési folyamatok nagyszámú résztvevője milyen gyorsan fogadja be és alkalmazza az újítók által kimunkált új módszereket. Az innováció alapvető szerepet játszhat a vállalatok, illetve a nemzetgazdaságok versenyképességének a megteremtésében. Korábban úgy vélték, hogy megvalósításakor az un. lineáris modell sémáját célszerű követni. A közelmúltbeli vizsgálatok azt tanúsították azonban, hogy a sikeres fejlesztők tevékenységük során legtöbbször a piaci igényekből indulnak ki, majd a szükségletek kielégítését ígérő termékek, szolgáltatások, technológiák kialakítását, előállítását és piacra vitelét kísérlik meg - s kutatást akkor és abban a fázisban indítanak, amikor és ahol ez szükségessé válik. A gazdasági fejlődés peremvidékein, így Közép-Európában, ezen belül Magyarországon az európai paradoxon jelensége szintén létezik. Az elmúlt fél évszázadban szakadék keletkezett ugyanis a „tudomány” és a „gyakorlat” között. Előrehaladást jelentene, ha az intézményesített gyanakvás nem fékezné a hasonló cégek működését.


Papanek Gábor, egyetemi tanár (EKF), ügyvezető igazgató (GKI Rt.)

A folyóirat cikkeinek lehívási, megvásárlási lehetősége kialakítás alatt van. Addig is, ha valamely cikket teljes terjedelemben el kívánja olvasni, kérjük vegye fel a kapcsolatot a Fejlesztés és Finanszírozás/Development and Finance szerkesztőségével az edit@ffdf.hu e-mail címen. Köszönjük megértését.