Fejlesztés és Finanszírozás 2006/1. szám

Vásáry Viktória

A közös agrárpolitika intézményi adaptációja

- Kivonat -

JEL Q-18

Az Európai Unió szupranacionális agrárpolitikájától kezdetben azt várták, hogy az integrációs folyamatok motorja legyen. Ennek a feladatnak azonban az agrárszektorban jelentkező erősödő strukturális különbségek és a tágabban értelmezett vidéki kontextusban felmerülő nehézségek miatt nem tudott eleget tenni. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemhogy a „motor” szerepét nem tudta betölteni, de még saját elért céljainak áldozatává is vált, aminek az oka – leegyszerűsítve – a túltermelés volt. A probléma megoldása az eltérő nemzeti érdekeknek köszönhetően nehéznek bizonyult. A KAP-reform első hulláma (MacSharry reform 1992-ben) az utolsó pillanatig váratott magára. Az első lépés megtételének és a reform további hullámainak (Agenda 2000, 2003. évi reform) szükségessége nem volt kérdéses. De komoly gondot okozott megtalálni annak a módját, hogy miképp lehet a politika változása során vesztes pozícióba kerülőket kompenzálni, és ezáltal megnyerni őket a reformnak. A reform kulcstényezője a támogatások 1992-ben bevezetett szétválasztása, azaz az ár- és jövedelempolitika elkülönítése, és a későbbiekben a szétválasztás mélyítése, kölcsönös megfeleltetés révén (a gazdálkodók nem a mezőgazdasági termékek előállításáért kapnak támogatást, hanem pl. környezetvédelmi szempontból fontos ellenszolgáltatásért – a tájkép megőrzéséért és egyéb pozitív externáliákért).


Vásáry Viktória, közgazdász (Szent István Egyetem)

A folyóirat cikkeinek lehívási, megvásárlási lehetősége kialakítás alatt van. Addig is, ha valamely cikket teljes terjedelemben el kívánja olvasni, kérjük vegye fel a kapcsolatot a Fejlesztés és Finanszírozás/Development and Finance szerkesztőségével az edit@ffdf.hu e-mail címen. Köszönjük megértését.