Fejlesztés és Finanszírozás 2008/4. szám

Banai Péter Benő

Fejlesztés egyenlő eladósodás?

- Kivonat -

JEL O-11

Napjaink gazdasági viharai közepette különböző elképzelések látnak napvilágot az egyik legnagyobb magyar probléma megoldására, a lassú növekedés felpörgetésére. E vitában résztvevők abban megegyeznek, hogy a tartós növekedés megalapozásához államháztartási konszolidáció és ezzel egyidejűleg az államháztartási kiadások csökkentése szükséges. E polémia fontos összefüggése az államháztartási hiány csökkentése és a közösségi fejlesztési források felhasználása közötti viszony alakulása.

Alapkérdésként merül fel az, hogy e hátrányosabb helyzetű régiók, országok felzárkóztatásának valóban megfelelő eszköze-e a fejlesztési jellegű kiadások növelése (vagyis a fiskális expanzió)? Ez a szemlélet ugyanis nem veszi figyelembe a modernizáció egyéb eszközeit (pl. szabályozás), a növekvő kiadások csökkenő határhasznát, sőt akár gátja is lehet a fenntartható növekedés egyik alapját jelentő államháztartási konszolidációnak. Ha egy tagállam egyszer elért egy kiadási szintet, azt a „végtelenségig” fenn kell tartania. Vagyis a tagállami fiskális politika – legalábbis a fejlesztési kiadások tekintetében – nem autonóm.


Banai Péter Benő, PhD hallgató (BME, Műszaki Menedzsment Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola)

A folyóirat cikkeinek lehívási, megvásárlási lehetősége kialakítás alatt van. Addig is, ha valamely cikket teljes terjedelemben el kívánja olvasni, kérjük vegye fel a kapcsolatot a Fejlesztés és Finanszírozás/Development and Finance szerkesztőségével az edit@ffdf.hu e-mail címen. Köszönjük megértését.