Fejlesztés és Finanszírozás 2008/4. szám

Ágh Attila

Fejlesztéspolitika és többszintű kormányzás

- Kivonat -

JEL O-10

A radikális intézményi reform célja a kormányzatról a kormányzásra való átmenet, mint a többszintű kormányzás széleskörű partnerségi rendszerének kiépítése. Csak ezzel indítható be a magyar társadalom belső dinamikája és ebből adódnak az EU-felzárkózás perspektívái, a kibontakozás lehetséges forgatókönyvei is. 2006 nyarán a kormányzat elindította a komplex reformot, de nem számolt eléggé a társadalom ellenállásával és nem kínált elengedő partnerséget a területi és szociális szereplőknek. A megtorpanás fő oka nálunk az alapvető nemzeti konszenzus hiánya.

Magyarország – és általában az új tagok – előtt álló alternatíva úgy foglalható össze, hogy még egyszerre adott számunkra két jövőkép. Egyfelől lehetséges a mai helyzet megítélése a „genetikus” megközelítésnek a „kialakulási” logikája szerint, ami azt jelenti, hogy a mostani intézményi deficit csak egy szükségszerű átmeneti állapot, mint a fejlődési-felzárkózási folyamat egyik állomása, és a felzárkózással hazánk „normális”, nyugatias tagországgá válik. Másfelől a rendszertani – egyébként „strukturálisnak” is nevezett – megközelítésnek a „végleges” logikája szerint a három nagy európai régió – Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa – a hosszú távú történelmi meghatározottságot és társadalmi alapmodellt képviseli, vagyis „végleg” másodosztályú tagország maradunk, mert a történelmileg kialakult, évezredes korlátozottságot most sem tudjuk átlépni. A spanyol, finn és ír példa az áttörés sikerét sugallja, az olasz és a görög pedig a történelem hosszú távú terhét mutatja.


Ágh Attila, az MTA doktora, egyetemi tanár (Budapesti Corvinus Egyetem)

A folyóirat cikkeinek lehívási, megvásárlási lehetősége kialakítás alatt van. Addig is, ha valamely cikket teljes terjedelemben el kívánja olvasni, kérjük vegye fel a kapcsolatot a Fejlesztés és Finanszírozás/Development and Finance szerkesztőségével az edit@ffdf.hu e-mail címen. Köszönjük megértését.