Fejlesztés és Finanszírozás 2009/4. szám

Ágh Attila

A Lisszaboni Stratégia jövője

- Kivonat -

JEL F-02

A Lisszaboni Stratégiát az Európai Tanács 2000 márciusában fogadta el a következő évtizedre, és manapság már a Post-Lisszaboni Stratégia, a 2010 utáni évtized programjának az előkészítéséről folynak a viták.

Amióta a Lisszaboni Stratégia (LS) elindult, politikusi és elemzői körökben egyaránt divatos fanyalogni annak eredményességéről és az egész stratégia szükségességéről, hiszen eredeti célja, az Egyesült Államok utolérése 2010-ig nyilvánvalóan nem teljesül, s egész útját egyébként is kisebb- nagyobb kudarcok kísérik. Valójában azonban a LS önmagában véve is egy nagy siker, hiszen a társadalmi tervezés történelmileg egyedülálló példája, ami – mint egy óriási rendező pályaudvar – lehetővé tette az egyre terebélyesedő EU-ban a legkülönbözőbb közpolitikai területek koordinálását és a szinergiák beindítását. Az Unió egész működése manapság már elképzelhetetlen a LS nélkül, ami egyébként is a stratégiai tervezés és a közpolitikai egyeztetés tapasztalatai alapján állandóan fejlődik és gazdagodik. Ez a stratégia tulajdonképpen egy impozáns kísérlet a fejlődés gazdasági és társadalmi dimenziójának, illetve az uniós belső és a globális külső dimenzióknak az összekapcsolására, vagyis egyfelől az Unió gazdaságpolitikájának és szociálpolitikájának, másfelől „belpolitikájának” és „külpolitikájának” összekapcsolására.


Ágh Attila, az MTA doktora, egyetemi tanár (Budapesti Corvinus Egyetem)

A folyóirat cikkeinek lehívási, megvásárlási lehetősége kialakítás alatt van. Addig is, ha valamely cikket teljes terjedelemben el kívánja olvasni, kérjük vegye fel a kapcsolatot a Fejlesztés és Finanszírozás/Development and Finance szerkesztőségével az edit@ffdf.hu e-mail címen. Köszönjük megértését.