Fejlesztés és Finanszírozás 2010/3. szám

Artner Annamária

Állami vagy piaci?

- Kivonat -

JEL L-53

 

Kínát „vegyesgazdaságként” vagy „piaci szocializmusként” határozzák meg a főáramú közgazdaságban. Sokan bírálják az emberi jogok megsértése, a nemegyszer szörnyű munkakörülmények miatt, rettegik áru- és most már pénz- és tőkepiai terjeszkedését is. Mi vezérli Kínát: a piaci mechanizmusok, a kommunista eszme, vagy az ilyen dilemmákra fittyet hányó, saját fejlesztési céljait követő pragmatizmus? Ahogy Teng Hsziao-ping mondta: mindegy milyen színű a macska, csak fogja meg az egeret.

Ha valamit érdemes megfontolni a kínai fejlődési útból, az kétségtelenül a cél- és eszközrendszer viszonya. A kínai gazdaságmenedzsment vezérfonala az egész modern kínai fejlődést is átszövő pragmatista, egyben minden vonatkozásban (a gazdaságon belül, a társadalomban, ezek viszonyában) harmóniát teremtő megoldások keresése. Az állami irányítást és a piaci ösztönösséget, ezek arányát ennek rendelik alá, ahelyett, hogy ezek arányának előzetes „elméleti” meghatározása alapján alakítanák gazdasági-társadalmi viszonyaikat. Ide kapcsolódó tanulság az emberi jogok mibenlétének kérdése is. Kína az elmúlt évtizedek „egypárti diktatúrájával” legalább 200, de az ENSZ kínai rezidense, Khalek Malek szerint 1978 óta több mint 600 millió embert emelt ki a legnagyobb nyomorból26, és a gazdasági növekedést most is a folyamatos foglalkoztatás- növelés szükségletének rendeli alá, sokat és sokfelől vitatott-kritizált, de eddig még összességében pozitív eredménnyel. Az egér tehát egyelőre nem szaladt el...


Artner Annamária, a közgazdaságtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs (MTA Világgazdasági Kutatóintézet)

A folyóirat cikkeinek lehívási, megvásárlási lehetősége kialakítás alatt van. Addig is, ha valamely cikket teljes terjedelemben el kívánja olvasni, kérjük vegye fel a kapcsolatot a Fejlesztés és Finanszírozás/Development and Finance szerkesztőségével az edit@ffdf.hu e-mail címen. Köszönjük megértését.