Fejlesztés és Finanszírozás 2011/1. szám

Türke András István

Az EU közös költségvetési periódusa (2014–2020)

- Kivonat -

A 2014-2020 közötti költségvetés kiújuló tagállami vitáinak megértéséhez kissé szélesebb perspektívában szükséges áttekintenünk a legfőbb finanszírozók viszonyát a közös költségvetéshez.

  1. Az biztosnak látszik, hogy az eddigi keretössszeg (1%) marad és a németek nem engedik ennek bővítését. Vannak azonban új tényezők. Eddig úgy tudtuk, hogy Németország hagyományosan ellenérdekelt a KAP területén, a versenyképességet és liberális(abb) megoldásokat favorizálná helyette. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a KAP esetleges megszüntetése („megtámadása“) a közösségi intervenciók megszüntetése egyre inkább nem áll érdekében.
  2. A 2004-es költségvetési viták nagy tanulsága volt, hogy az EU-15-öknek szembe kellett nézniük azzal, hogy a strukturális akciókból (strukturális alapok + kohéziós alap) az EU-bővítések után a szegényebb régiók javára gyakorlatilag szinte teljesen kiszorulnak. Akkor erre két, egymással összefüggő gyors válasz született: befagyasztották az EU-büdzsé kereteit (az EU-15-ös keret maradt meg az EU-25 majd 27-ekre), és olyasfajta, az integráció kereteit feszegető pénzügypolitikába kezdtek, melynek filozófiája a lehető legtöbb uniós pénz nemzeti szintű visszatartását és e forrásokból a saját beruházások, térségek nemzeti szintű finanszírozását jelenti.
  3. A „forrásvisszatartás“ mellett pedig második lépcsőben a közös költségvetés egyéb tényezői is felértékelődtek, melyek elérhetőségére esély kínálkozik (azaz alapból nem térségi fejlettségi kritériumokhoz kötöttek): így került a képbe a németeknél a KAP.
  4. A franciák esetében a változások még a németeknél is jelentősebbek, mivel Franciaország súlya az EU közös költségvetésében jelentősen módosult. Ez egyrészt nagyobb anyagi részvállalást, másrészt egyre nehezebb politikai helyzetet jelent.

Annak ellenére, hogy számos ország már konkrét, kialakított állásponttal rendelkezik, németek véleménye jelen pillanatban még meglehetősen homályos; mindenesetre a tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy rajtuk áll vagy bukik a teljes költségvetés sorsa. Korábbi részesedési arányuk 1/3-dal csökkent és a büdzsé olyan területei iránt érdeklődnek, melyben korábban ellenérdekeltek voltak (KAP). Azt a tényt, hogy GNI/fő és GNI arányosan Franciaország fizeti a legtöbbet az EU költségvetésbe, jelentősen növeli részesedését és terheit az EU-büdzsében. Mindezt azonban aligha tudja politikai fegyverré kovácsolni, saját súlyát megnövelni a döntéshozásban. Mindenesetre bizonyára jó néven venné, ha a partnerek időnként utalnának arra, hogy e tény „ismeretében vannak”. Sarkozy elnök lépései nagyon nem tettek jót a francia-német viszonynak és a tengely egységét veszélyeztetik, Franciaország veszélyes mértékben elszigetelődhet a következő költségvetési periódus vitáiban.


Türke András István, PhD (Europa Varietas Intézet, Párizs)
a teljes cikk letöltése