Fejlesztés és Finanszírozás 2011/1. szám

Halmos Kornél

Külföldi működőtőke elméletek fejlődésének komplex áttekintése

- Kivonat -

A működőtőke elméletek közül nincs egy olyan domináns, amely teljes körűen képes lenne magyarázni az FDI áramlás minden megjelenési formáját. A neoklasszikus elmélet tökéletes versenyről szóló feltételezését, valamint több empirikus munkában az előrejelzésével ellentétes eredmények sora miatt sok kritika érte. A tulajdonosi, lokációs és internalizációs előnyök integrálásával az 1990-es évek meghatározó elmélete Dunning eklektikus paradigmája jobb keretet teremtett az FDI vizsgálatára, mint a neoklasszikus próbálkozások. Az empirikus tanulmányok a kutatás-fejlesztési kiadásokat, a technológiai intenzitást, a vállalati méretet, a piacméretet, a tényező- és szállítási költségeket, a politikai stabilitást, valamint az infrastruktúra állapotát, fejlettségét mutatták ki leggyakrabban az FDI beáramlás szempontjából fontos elemnek.

A hasonló fejlettségű, gazdaságú országok közötti horizontális és vertikális működőtőke áramlást magyarázó elméletek az 1990-es évek második felének fő kutatási irányát képviselő közelség koncentráció megközelítés, valamint a tényezőellátottsági modell. A horizontális tőkeáramlás az FDI lényeges tényezőjeként a piaci méretet, az országok képzett és képzetlen munkaerővel való ellátottságát és a szállítási költségeket azonosította. A vertikális tőkeáramlás tényezőellátottsági modellel való megközelítése is kapott némi empirikus megerősítést, de sokkal gyengébbet, mint a horizontális modell, illetve Markusen tudástőke elmélete.

A fenti modellekben nem szereplő kockázat diverzifikáció, mint a multinacionális vállalatok fontos motivációs eleme az 1990-es évektől vált egyre jelentősebbé. Az FDI áramlás meghatározója itt a devizaárfolyam kockázat, kamatláb kockázat, általában megjelenő piaci kockázat, melynek nemzetközi diverzifikációval történő csökkentésével a cél az üzleti kockázatok csökkenése, a multinacionális vállalat nyereségességének stabilizálása.

A 2000-es évektől a kutatások a fogadó ország és a multinacionális vállalat interakciójára, valamint az országok egymás közötti FDI-ért folyó versenyére irányultak. Játékelméleti megközelítés rámutatott a fogadó ország FDI ösztönző eszköztárának fontosságára, az empirikus tanulmányok az adókedvezmények működőtőke vonzásra gyakorolt jelentős hatását mutatták ki.

Megállapítható, hogy az elméletek rendkívül széles körű vizsgálata által minden eltérő megközelítés kapott empirikus megerősítést, de egy elmélet sem mondható a jelenségek teljes körét átfogó, az FDI áramlást komplex módon leíró teóriának. A közgazdasági elemzésekben az adott helyzethez illeszkedő elméletek kiválasztása, esetleg azok kombinálása adhat használható elemzési keretet a kutatónak, az érdeklődő olvasónak pedig segítséget a témában született publikációk értelmezésben.


Halmos Kornél, PhD hallgató (BME, Műszaki Menedzsment Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola)
a teljes cikk letöltése