Prosztatitával rendelkező hengerek

Látták: Átírás 1 A prosztata zónáinak összehasonlítása a sejtdifferenciálódás tükrében Doktori értekezés Dr. Berczi Csaba egyetemi adjunktus, Ph. Borka Katalin egyetemi adjunktus, Ph. Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Riesz Péter egyetemi adjunktus, Ph. Kiss András adjunktus, Ph. Budapest 2 1.

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 3. A prosztata és betegségeinek összefüggései Az idősödő férfiakat leggyakrabban befolyásoló egészségügyi eltérés a prosztatában dülmirigy jelentkezik: a jóindulatú prosztata megnagyobbodás benignus prosztata hyperplasia; BPH és a prosztatarák.

Véletlenszerűen 63 férfibeteget választottak ki, akiknél újonnan diagnosztizáltak jóindulatú prosztata hiperpláziát az alfuzozin-hidrokloridra vagy a tamszulozin-hidroklorid-csoportokra ebben a perspektívában, randomizált, párhuzamos csoportos klinikai vizsgálat. Továbbfejlesztett mélységű képalkotás spektrális tartományú optikai koherencia tomográfiát, pupillagráfiát végeztünk a kiinduláskor, 1. Részletes leírás A helyi engedélyezett klinikai vizsgálatok etikai bizottsága jóváhagyta a vizsgálatot, és ez a vizsgálat az volt a Helsinki Nyilatkozat elvei szerint hajtották végre.

A prosztatán belül négy terület található, mely betegségekre fogékonysága különböző. A prosztata perifériás zónájában gyakrabban fordul elő prosztatarák, míg a BPH az átmeneti tranzicionális zónában fejlődik ki. A funkcionális és molekuláris háttere ezeknek az eltéréseknek nem tisztázott.

A készülék használata prosztatagyulladás esetén

A betegségek prosztatarák, BPH hátterének pontos megértéséhez szükségünk van a normális prosztata anatómiájának, felépítésének, működésének és prosztata egyszer és örökre pontos ismeretére. A prosztata négy különböző régióra osztható fel, melyeket McNeal zónáknak nevezett.

A négy zóna a perifériás, az átmeneti tranzicionáliscentrális és az elülső fibromuscularis zóna. A prosztata zónáinak eltérései hátterében lehetséges embriológiai ok.

A prosztatarák ritkán fejlődik a centrális prosztatitával rendelkező hengerek és elvétve fejlődik ki rák a vesicula seminalisban. Mivel a vesicula seminalis a Wolf-csőből származik, hasonlóan fejlődhet a centrális zóna is a Wolf-csőből, magyarázatot adva a két szöveti struktúra hasonló biológiai viselkedésére. Ezekkel ellentétben a prosztata többi része a sinus urogenitalisból alakul ki.

A prosztatitával rendelkező hengerek jelenleg széles körben elfogadott anatómiai modellje McNealtől származik McNeal a, b, Villers és mtsaiSelman és mtsai Az anatómiai modell pontosabban írta le a prosztata szövettani szerkezetét, mint a korábbi modellek LowsleyLeDucGil VernetProsztatitával rendelkező hengerek A McNeal szerinti anatómiai modell prosztatitával rendelkező hengerek számos hisztokémiai, fehérje expressziós és szövettani vizsgálat Arenas és mtsaiChan és mtsaiColombel és mtsai,Kobayashi és mtsai; Krill és mtsaiLeav és mtsaiMcNeal és mtsai a, Reese és mtsai,Santamaria és mtsaiTsurusaki és mtsaivalamint CT, MRI és egyéb diagnosztikai Hricak és mtsaiKoslin és mtsaiMirowitz és mtsaiSommer és mtsaiVillers és mtsai, és hisztopatológiai vizsgálatok Colombo és mtsai, ; Erbersdobler és mtsai, a, 8 9 b, Grignon és mtsaiLee és mtsaiMcNealMcNeal és mtsai, b, Van de Voorde és mtsai igazolták Prosztatarák A prosztatarák PCa prostate cancer, carcinoma prostatae a nyugati típusú társadalmakban jelentős népegészségügyi problémát jelent.

A prosztatarák elsősorban az időskor betegsége, diagnózisának időpontjában a férfiak átlagosan prosztatitával rendelkező hengerek évesek.

A prosztatarák incidenciája a és közötti időszakban az Egyesült Államokban csökkenő tendenciát mutatott Európa minden régiójában hasonló trendeket figyelhetünk meg, de az országok között jelentősek a különbségek Brenner és mtsai A prosztatarák Magyarországon is jelentős népegészségügyi probléma.

A Nemzeti Rákregiszter adatait a hazai jelentési rendszer helytelen módja nem megfelelő BNO [Betegségek Nemzetközi Osztályozása] kódok lejelentése miatt fenntartásokkal kell fogadjuk Döbrössy és mtsaiOttó és mtsai A KSH adatai szerint a prosztatarák halálozása Magyarországon a A prosztatarák túlélést befolyásoló tényezők a korai diagnózis PSA használatávaldiagnosztikus aktivitás fokozása agresszív prosztata biopszia révén, új sebészeti és radioterápiás módszerek alkalmazása RomicsEden és mtsaia szisztémás kezelési eljárások használata és a kezelési eljárás indikációs területének kiszélesítése Holmberg és mtsai Ezeknek a faktoroknak a súlya a prosztatarák túlélésre nem tisztázott.

Tekintve, hogy egy országban mérhető prosztatarák incidencia erősen korrelál a túléléssel de a mortalitással nem szükségszerűen a korai rákdiagnózisnak jelentős szerepe lehet Holmberg és mtsai Számos tanulmány igazolta, hogy a prosztatarák elhelyezkedése jelentősen prosztatitával rendelkező hengerek a betegség lefolyását.

A tranzicionális zónában elhelyezkedő daganatok Gleason score értéke és klinikai stádiumbeosztása alacsonyabb a felfedezéskor, mint a 9 10 perifériás zónában elhelyezkedő daganatok esetén. Az átmeneti zóna daganatainak kuratív kezelése után a biokémiai relapsusig eltelt idő hosszabb, mint a perifériás daganatok műtéti megoldása után van der Kwast és mtsaiNoguchi és mtsaiErbersdobler és mtsai a, b, Shannon és mtsaiGreene és mtsai A prosztata adenocarcinoma predominánsan luminális fenotípussal rendelkező sejtekből áll CK8, CK18, PSA pozitivitás és ezek között a sejtek között elszórva neuroendokrin sejtek találhatók.

A bazális réteg eltűnése a neoplasztikus fókuszokban a betegség egyik kulcspontja. A 34βE12 antitest reaktivitást anti-ck1, CK5, CK10, CK14 ezért gyakran alkalmazzák, hogy a benignus atípusos léziókat és az visor a prosztatitis elkülönítsék. Ezen megfigyelések alapján is általános nézet, hogy a prosztatarák a luminális sejtekből fejlődik ki.

A patológiai jelentés megértése: Prosztatarák

Az utóbbi évtizedekben azonban számos kutató nagy molekulatömegű citokeratin expressziót mutatott ki prosztatadaganatokban. A nagy molekulatömegű citokeratinok pl. CK5, CK14 általában a bazális sejtekben expresszálódnak a normális prosztatában. Leenders és mtsai Leenders és mtsai a CK5, CK14, CK18 és chromogranin A expresszióját vizsgálta prosztatarák metasztázisban és hormon rezisztens prosztatarák szövetben. A leggyakoribb sejttípus a CK18 pozitív luminális fenotípusú sejt volt, majd a chromogranin A pozitív neuroendokrin sejtek következtek.

Érdekes módon CK5 expresszáló sejteket is talált a nyirokcsomók közeli erekben lévő tumorthrombusokban. Az utóbbi vizsgálatok is bizonytalanná tették a prosztatarák kiindulási sejtjének pontos meghatározását Benignus prosztata hyperplasia BPH A BPH az idősödő férfiak leggyakoribb betegsége Magyarországon.

A prosztata zónáinak összehasonlítása a sejtdifferenciálódás tükrében

Bár az alsó húgyúti tüneteknek egyéb okai is lehetnek, a leggyakoribb ezek közül a BPH Romics b. McNeal demonstrálta, hogy a prosztata hyperplasia prosztata periurethrális területéről vagy a tranzicionális zónából ered. Az átmeneti zóna a preprosztatikus sphincter külső részén helyezkedik el, és két független mirigyből áll.

A kor előrehaladtával a tranzicionális zóna is növekszik, de nem feltétlenül fejlődnek ki benne nodulusok. A prosztata hyperplasia kialakulásának területi eltérései a prosztatában nem tisztázottak A prosztata gyulladásos betegségei prostatitis Az urológia számára manapság is nagy kihívást jelent a prosztatitával rendelkező hengerek gyulladásos betegségeinek kezelése.

Az Egyesült Államokban évente kb. Az 50 év alatti férfiakban a leggyakoribb urológiai eltérés a prosztata gyulladásos megbetegedése, ill.

Moon és mtsaiMcNaughton Collins és mtsai A prosztata perifériás zónájában a fokális gyulladásos folyamatok gyakoriak, míg a centrális zóna rezisztens a gyulladásos elváltozásokra McNeal és mtsai, A perifériás zónában lezajló gyulladások extenzív atrophiához és hegesedéshez vezetnek McNeal és mtsai, A prosztata anatómiája, hisztológiája és fiziológiája A prosztata a húgy- és ivarrendszer szerve.

Külső elválasztású mirigy, melynek váladéka a sperma fontos összetevője. A prosztata pontos működését még a mai napig nem sikerült teljesen tisztázni. A prosztata által termelt secretum az ejaculatum fontos alkotóeleme.

Dr. Fábián Károly – Magánorvos

A sperma nem sejtes összetevőinak nagy részét a vesicula seminalis és a prosztata szekrétuma adja, míg a sejtes elemeket a herék termelik. A nem sejtes összetevőknek vélhetően az a feladata, hogy a megtermékenyítés 11 12 során a spermiumokat védve és támogatva a megtermékenyítést elősegítse.

Fontos megjegyezni, hogy bár a nem sejtes elemeknek igen fontos feladata van elméleteink szerint, a nem sejtes elemek egyik komponenséről sem sikerült eddig igazolni, hogy hiányában a megtermékenyítés sikertelen lenne. A prosztata anatómiai helyzete: frontalis és sagittalis metszet.

Fiatal férfiakban a prosztata mérete 20ml±6 és súlya kb g. A prosztatát mirigyes és fibromuscularis elemek alkotják.

Prostatit katéter, Kialakulásának okai

A prosztata a hólyag alatt helyezkedik el a húgycsövet körülvéve 1. A prosztata anatómia szerkezete sokáig vita tárgya volt a patológusok, anatómusok és klinikusok között. A prosztata anatómiai szerkezetét először Lowsley írta le ben. Azóta többen is foglalkoztak a prosztata szerkezetének tanulmányozásával és számos anatómiai modell született.

A prosztata jelenleg is széles körben elfogadott modelljét McNeal írta le több művében McNeal,a, b,McNeal és mtsai McNeal írta le munkáiban először a prosztata szövettani heterogenitását. Munkáiban leírta a prosztata négy területét, melyeket zónáknak nevezett el elhelyezkedésük szerint 2.

Vékony adenoma a prosztata

Megfigyelésének alapja több száz prosztata feldolgozása, szövettani és embriológiai 12 13 tanulmányozása volt.

Ábra Az emberi prosztata sagittalis átmetszete. A húgycső prosztatikus részét pars prostatica urethrae a verumontanum colliculus prostaticus két részre osztja. A proximális rész a hólyagnyaktól a verumontanumig míg a distalis szakasz a verumontanumtól a külső sphincterig húzódik.

Emberek lichenie prosztatagyulladás Miért a Gerinc-Selfness®?

A két húgycsőszakasz 35 fokos szöget zár be egymással. A verumontanum teljes egészében a distalis szakaszban foglal helyet. A ductus ejaculatoriusok a verumontanumon nyílnak a húgycsőbe. Egy henger alakú simaizomból álló prosztatitával rendelkező hengerek veszi körül a húgycsövet a verumontanum felső prosztatitával rendelkező hengerek prostatitis és kalcifálás hólyagnyakig, melyet preprosztatikus sphincternek nevezett.

A preprosztatikus sphincter a hólyagnyaki belső sphincterrel együtt a kontinencia megőrzésében és a retrográd ejakuláció megakadályozásában játszik szerepet. A zónák mirigyei a húgycső meghatározott részén helyezkednek el, amelyek a zónák elnevezésének alapját képezik, és a McNeal-i anatómia referencia pontjaiként szolgálnak.

A prosztata három zónája, a centrális zóna, az átmeneti zóna a perifériás zóna tartalmazza a mirigyeket, míg az elülső fibromuscularis terület simaizom-elemekben gazdag régió és mirigyeket nem tartalmaz.

McNeal részletesen leírta a négy zóna szövettani szerkezetét is. A három mirigyes zóna a húgycső megfelelő területére vezeti váladékát. A centrális zóna kúp alakú terület, mely a ductus ejaculatoriusoknak a prosztatán áthaladó prosztatitával rendelkező hengerek körül helyezkedik el.

A verumontanum és a prosztata bázisa között terül el, a húgycsővel csak kis területen érintkezik.

A centrális zóna a normál fiatalkori prosztata kb. Szövettanilag szabálytalan szélű, relatíve nagy, kerek mirigyekből áll. A centrális zóna mirigyeinek hámja kockára hasonló alakú, szögletes alapú és oszlopos szerkezetű. A sejtek citoplazmája granulált, a sejtmagok nagyok, laza szerkezetűek és halványak.

Prosztata párna

A sejtek magjai a bazális membrántól különböző magasságokban helyezkednek el. A zóna simaizom elemei bőségesek és szorosan egymás mellé rendezettek. A mirigyek a verumontanumra ürülnek a húgycsőbe a ductus ejaculatoriusok nyílása mellett. A centrális zóna szövettani szerkezete nagyon hasonlít a vesicula seminalis szövettani szerkezetére.

Többek között prosztatitával rendelkező hengerek vezethető vissza, hogy McNeal közös embriológiai eredetet feltételezett, ami szerint valószínűleg a Wolff-csőből származik a prosztata centrális zónája és a vesicula seminalis is.

Ábra A McNeal által leírt zónák elhelyezkedése a húgycső körül, szürkével ábrázolva látható a vesicula seminalis McNeal Körülöleli a centrális zónát és a prosztata csúcsától egészen a prosztata bázisáig a prostatolateralis területet adja. A perifériás zóna szövettani szerkezetére kicsi, kerek mirigyek jellemzőek.

A mirigyeket magas, oszlopos szekretoros sejtek alkotják.

Szigorú beszerzési iránymutatásunk van, és csak a jó hírű média oldalakhoz, az akadémiai kutatóintézetekhez és, ha lehetséges, orvosilag felülvizsgált tanulmányokhoz kapcsolódik.

A sejtek citoplazmája világos, a kicsi, sötéten festődő sejtmagok a bazális membrán közelében helyezkednek el. A mirigyeket körülvevő simaizom elemek sokkal lazábban helyezkednek el a stromában. A perifériás zóna mirigyeinek ductusai a pars prostatica distalis részébe nyílnak a verumontanum két oldalán.

A prosztatarákok kb. A tranzicionális vagy átmeneti zóna a verumontanum környékén a húgycső körül elhelyezkedő mirigyes terület. A fiatalkori prosztata kb.

A mirigyek kivezető csövei a verumontanum két oldalán a húgycsőbe nyílnak. Szövettanilag ezek a mirigyek a perifériás mirigyek szerkezetével azonosak. A mirigyeket körülvevő stroma szerkezete azonban a centrális zónáéhoz hasonlít: a simaizom elemek sűrűn egymás mellé rendezett rostokat alkotnak.

Az átmenti zónában a prosztatarákok kb.

A mirigyeket nem tartalmazó elülső fibromuscularis stroma anterior fibromuscular stroma AFM a prosztata térfogatának kb. Ez a rész borítja a prosztata elülső felszínét. Ez a terület veszi körbe a prosztatát proximálisan a hólyagnyaknál. A terület simaizomrostokból és harántcsíkolt izomrostokból áll, számos elasztikus rostot, kollagén rostot és fibroblastot tartalmazó kötőszövetes állománnyal együtt. Ennek az elülső fibromuscularis résznek a funkciója valószínűleg ejakulációkor a sperma kiürülésének elősegítése lehet A prosztata mikrostruktúrája A prosztata állományát mirigyekre és stromára lehet felosztani.

A mirigyhámban legalább három sejttípust különböztetünk meg: luminális sejtek, bazális sejtek és neuroendokrin sejtek. Az intermedier sejtek a luminális és bazális sejtek között állnak differenciálódás szempontjából, elkülönítésük csak speciális immunhisztokémiai IHC festéssel lehetséges. A stroma egy átfogó elnevezés, mely a prosztata prosztatitával rendelkező hengerek mirigyes 15 16 elemeire utal.

A stroma magában foglalja a prosztatában lévő kötőszövetet, simaizomszövetet, ereket, nyirokereket és a neuronokat. A kötőszövet a sejtekből és az általuk termelt sejtközötti állományból extracelluláris mátrix áll.

A leggyakoribb sejttípusok a kötőszöveti sejtek myofibroblastok, fibroblastok és a simaizomsejtek 1. A prosztatában előforduló leggyakoribb sejtek immunhisztokémiai jellemzői.

A prosztata szekretoros funkciója A prosztata szekretoros funkciója sokáig nem volt tisztázott a fixáló eljárásoknak köszönhetően. A konvencionális formalinos fixálás során a prosztata szekretoros granulái és azok luminális termékei megsemmisülnek. A prosztata apokrin funkciójának pontos ismerete csak a glutáraldehid bázisú fixáló használatával valósulhatott meg Cohen és mtsai A granulák erősen eozinofil festődést mutatnak, 1µm átmérőjűek, megközelítően gömb alakúak.

Ezek a granulák tartalmazzák a prosztata által szekretált anyagokat, pl. Az eozinofil festődés a nagy mennyiségben jelen lévő poliaminoknak tulajdonítható. Az endoplazmatikus retikulumban ER elkészült szekretoros fehérjéket a Golgi apparátus veszi körbe membránnal és alakítja ki szférikus alakjukat és méretüket.